Marosvásárhelyről röviden
Marosvásárhely, másik nevén románul Târgu Mureș, számos ember bakancslistáján előkelő helyet foglal el olyan városként, amit egyszerűen látnod kell a saját szemeddel. Romániában, Mureș megyében található, és kulturális, ipari, kereskedelmi, közlekedési, oktatási és szellemi központként szolgál a székelyföldön.
Korábban Marosszék, Maros-Torda vármegye, majd a Magyar Autonóm Tartomány része volt, most pedig Mureș megye székhelyeként szolgál, a köré épült Marosvásárhelyi Metropoliszövezet központjaként. A népesség szempontjából a tizenhatodik legnagyobb város Romániában és Erdély hatodik legnagyobbja. Itt él a legtöbb magyar Romániában, még Kolozsvárt is túlszárnyalva.
A térség már ősidők óta lakott terület volt, a Maros folyó közelségének és a dombokon elterülő hatalmas tölgy- és bükkerdőknek köszönhetően. Az első település, ami a mai Marosvásárhely tényleges elődjének tekinthető, a 11. században alakult ki. Az első írásos említése 1323-ból Novum Forum Siculorumnak nevezi a várost. A 15. század elején Marosvásárhely még piacváros volt, és Marosszékhez volt alárendelve.
Az idővel egyre önállóbbá vált, és egyre több kiváltságot kapott az uralkodóktól. Mátyás király 1470-ben adta meg a városnak az első bírói kiváltságot, majd ezt 1482-ben egy vásáros kiváltság is követte. A város további kiváltságokat kapott a kormányzóktól, mígnem végül elnyerte a szabad királyi város státuszát. 1601-ben a tizenöt éves háború során a császári zsoldosok Giorgio Basta vezetésével felégették. Ezután megnőtt az igény egy védőfallal körülvett várra, és ekkor kapta meg Marosvásárhely a szabad királyi város rangot. A városi élet csak a 18. század során kezdett kibontakozni, de igazi lendületet a 19. század végén, illetve a 20. század elején Bernády György polgármesteri mandátuma alatt vett.
A legmagasabb rögzített népesség 164 445 lakos volt 1992-ben, akiknek 51,4%-a magyar volt. A 1992-es népszámlálást követően a népesség csökken (1992 és 2002 között több mint 14 404 fővel), és a 2002-es adatok szerint a magyarság kisebbségbe került. Ennek okai között szerepel a demográfiai hanyatlás felgyorsulása (születésszám visszaesése, elöregedés), a magyarok nagy számban való kivándorlása (a gazdasági fejlődés során a jelenség gyakorlatilag megszűnt), valamint a tehetősebb réteg a Marosvásárhely melletti lakóparkokba, illetve a környező településekre való kiköltözése (szuburbanizáció). A legfrissebb, 2011-es népszámlálási adatok szerint a város lakossága 127 849 főre csökkent, ebből 44,87% (57 362 fő) vallotta magát magyarnak.
Marosvásárhely fő látnivalói közé tartozik a belváros, a Rózsák tere a számtalan barokk és szecessziós épülettel, mint a Keresztelő Szent János-templom, a Barátok templomának híres tornya, a Közigazgatási Palota vagy a Kultúrpalota. A várat jelképező négybástyás vár délnyugati részén kiemelkedik a Vártemplom tornya. A megyei jogú város számtalan egyéb látványosságában megtalálhatók nemzetközi viszonylatban is különleges műemlékek, templomok, barokk, klasszicista, neoreneszánsz, eklektikus és szecessziós stílusú középületek és lakóházak, múzeumok és galériák, valamint a köztéri szobrok és emlékművek sokasága.